Sokszor gondolkodtam már azon, vajon miért mennek tönkre 1 bizonyos idő után a kapcsolataim. Sajnos ez nem csak a párkapcsolatokra vonatkozik, de itt most inkább azzal szeretnék foglalkozni.
Vajon miért követjük el a kis hülyeségeinket, ha tudjuk, hogy vitatkozás, veszekedés, legrosszabb esetben szakítás lesz a vége?
Talán épp ez a vonzó benne? Feszegetni a határokat? Kipróbálni, a másik még mennyit képes elviselni belőlünk? Ez így elég kegyetlennek hangzik.
De akkor mégis: mi vezet a megcsalások, ármánykodások és hazugságok felé?
Mi mozgatja ezt a mérhetetlen hülyeség utáni vágyat? Vajon miért munkálkodik bennünk a kis ördög?
Miért lehetetlen elmondani 1 hazugság vagy egy esetleges megcsalás igazi okát? Vajon csak akkor hagyjuk abba, ha találkozunk a szőke herceggel, aki fehér lovon vágtat felénk?
Én már nem félek attól, hogy hülyeséget csinálok. Lehet hogy ez a potenciális szőke herceg jelöltem miatt van, de lehet, hogy csak azért, mert végre sikerült lehiggadnom. De nem is olyan régen én is csináltam nagy hülyeségeket.
Volt olyan, hogy telefonban mondtam meg 1 srácnak, hogy vége van a kapcsolatunknak. Olyan is volt, akivel valentin napon sms-ben szakítottam, szóval teljes az undorítóságom skálája. Az előző 2 kapcsolatom azért ment tönkre, mert félreléptem. És hogy miért tettem? Talán igaz volt az a sok kifogás amit akkor mondtam nekik: szeretethiány, sok pia, bulihangulat. Ha esetleg az éppen aktuális párom a hír hallatán erősebben reagált, akkor próbáltam nem annyira burkoltam arra „célozni”, hogy talán nem csak velem van a baj… Ha pedig nagyon bunkón, idegesen (ami amúgy érthető) és megalázóan viselkedett velem szemben, akkor egyből a fejéhez vágtam, hogy: „Ember! Ha többet adtál volna, nem történt volna meg!” Igazából nem tudom, hogy ebből mennyi igaz és mennyi nem, de elég kellemetlenül éreztem magam minden szituban.
Vannak barátnőim, akik egyszerűen nem tudják nem megcsalni a párjukat és vannak akik ebből nem csinálnak nagy ügyet, sőt, nem is titkolják.
Végülis még csak a 20-as éveinkben járunk, akkor miért ne bulizzuk ki magunkat? Inkább később törjenek ki belőlünk ezek a hülyeségek, amikor már házastársunk és gyerekünk van?
